Miért?

Miért?

– Anya, miért? – kérdezte vékony hangon a kis zsiráf, és anyja farkába harapott, hogy magára vonja a figyelmét.

– Mit miért, kicsim? – kérdezte az anyazsiráf, miközben kelletlenül kihúzta a fejét a lombok közül.

– Miért?

Az anya meglendítette a farkát, mire a kiszsiráf a szájával kergetni kezdte a farka végén lévő bojtot, hogy megint elkaphassa. Amikor sikerült, megint rákezdte.

– Miért vagyok rózsaszín?

– Azért kicsim, mert az emberek különlegesnek szeretnek.

– De miért?

– Mert sárga-barna állatból sok van, rózsaszínből viszont kevés.

– De miért?

– Mert ha valamiből sok van, akkor nem értékelik annyira.

A kiszsiráf erre elgondolkozott, mire anyja folytatni tudta az evést. De alig telt el néhány perc, és a kicsi megint sírva kérdezte:

– De miért vagyok kockás?

– Azért, mert az emberek megunták a foltokat.

– De miért?

– Mert foltos állat sok van, kockás viszont kevés.

– De miért?

– Mert ha valamit sokáig néznek, akkor megunják.

A kiszsiráf erre megint elgondolkozott. Egyre kevésbé értette az embereket. Az anyja megint elhúzta a farkát, mire a pici újabb különbséget vett észre, így még mindig nem hagyta enni az anyját.

– Nekem miért nincs bojt a farkam végén? – nézett hátra, és hosszú nyakával próbálta jobban szemügyre venni a saját farkát.

– Mert az emberek levágták.

– De miért?

– Mert sok állatnak van bojt a farka végén...

De mielőtt az anyja folytathatta volna, a kiszsiráf megszólalt:

– Én pedig így vagyok különleges.

Az anyja nagyot bólintott a hosszú nyaka végén ülő hosszúkás fejével, aztán visszafordult a lombok felé.

A kicsi pedig elindult, és próbálta megérteni az embereket. Rózsaszínre festették, mert a sárga-barna nem elég különleges. Kockásra festették, mert a foltok túl unalmasak. És levágták a farkát, mert bojtból sok van.

A kiszsiráf a rácsokhoz sétált, hogy szemügyre vegye magának az embereket, akik valamiért így, rózsaszínűn, kockásan és bojttalanul jobban szerették.

Egy kislány hirtelen felsikoltott, és a zsiráf felé szaladt.

– Itt a rózsaszín zsiráf! És tényleg kockás! – Aztán a lány lassan oldalra lépett, kinyújtotta rövid nyakát, és újabb sikkantás kíséretében kiegészítette, amit mondott: – Papa, nincs bojt a farka végén!

A kiszsiráf kinézett a rácsok közül, és pontosan a térképre látott, ami eligazítást nyújtott az állatkert állataihoz.

Rózsás flamingó, kockás piton, szibériai tigris.

Rózsaszín, kockás, bojt nélküli.

A kis zsiráf megrázta a fejét, amit az embergyerek nevetéssel jutalmazott.

Egyszerűen nem értette az embereket...