Cinderelton - 1. rész

Cinderelton- 1. rész

Charlotte

– Kislányom, alig hiszem el, hogy eljött ez a nap – kezdte meghatottan a király a beszédet, amit idestova tizennyolc éve eltervezett. – Ma kiválasztod a jövendőbelidet.

Ha egészen őszinte akart lenni magához, az öreg király szívesebben választott volna maga férjet a lányának. De országuk hagyományait még ő sem változtathatta meg. Az örökösnek – legyen az akár herceg, akár hercegnő – magának kell társat választania.

– Ne aggódj, Papa, már nem vagyok kislány, jó döntést fogok hozni – bújt hozzá Charlotte édesapjához, és próbálta leplezni valódi érzéseit.

Igenis félt. Az elmúlt egy évet azzal töltötte, hogy szemügyre vette az összes partiképes fiatalembert, aki szóba jöhetett, de egyiket sem találta megfelelőnek. Devon hercege igazán jóképű, de annyi esze van, mint egy babszemnek. Walfer vikomtja – bár nem rendelkezik olyan külsővel, mint Devon –, rendkívül művelt. A modora és a hataloméhsége viszont alkalmatlanná teszi a posztra. Charlotte-nak kétsége sem volt afelől, hogy a vikomt csak a királyi címet akarja megszerezni. És így tovább, és így tovább. Akárhány nemest vizsgált meg, egyiket sem tartotta jó választásnak.

Egy év nem volt elég, hogy megtalálja a tökéletes társat, aki jó királya lehet az országnak, és aki – a lány reményei szerint – jó férje lehet neki. Mert bár tudta jól, hogy egy uralkodónak áldozatokat kell hoznia népe érdekében, ő szerelemre vágyott. Mindennél jobban. Ha egy év nem volt elég rá, hogy meglelje azt, akit szerethet és aki viszontszereti, hogyan is dönthetne jól egyetlen bál alatt?

– Ez lesz első uralkodói cselekedeted, és talán az egyik legfontosabb mind közül. Dönts bölcsen! – A király búcsúzóul még megcsókolta egyetlen gyermekét, aztán hagyta, hadd készülődjön az esti bálra.

Elton

– Elton! Hol van már ez a fiú? – kiáltozott Shoe asszonyság percek óta Elton után. Az nagy lihegve meg is érkezett, és szokásos csintalan mosolyával a szája sarkán átölelte a házvezetőnőt.

– Jaj, hagyd már! – legyintette meg Eltont pimaszságáért, de arcán látszott, hogy valójában egy cseppet sem zavarta a fiú vakmerősége. – Itt a lista, ezeket sürgősen szerezd be a piacról! Csak te tudsz olvasni a lovászfiúk közül, úgyhogy csak rád bízhatom. De gyors legyél ám! – Azzal már hajtotta is kifelé a konyhából a fiút, hogy ne legyen láb alatt.

Elton azonban még így is meg tudta állapítani, hogy az egész kastély a feje tetejére állt. Minden cseléd és inas fel-le rohangált, ki-ki végezte a maga dolgát: törölgettek, suvickoltak, fényesítettek már egy teljes hete, de azon a napon tényleg mindenki teljes erőbedobással dolgozott. A konyhában már sültek a malacok, az asszonyok tésztát gyúrtak, és olyan finom falatokat készítettek elő az esti lakomára, amilyeneket nemhogy soha nem kóstolt, de még nem is látott életében.

Elton gyorsan felnyergelte a lovat, és már száguldott is a piac felé. Nem akart szembekerülni Schoe asszony haragjával, ha esetleg nem szerzi be elég gyorsan a kívánt alapanyagokat. Gyorsan a listára tekintett: tök, lencse, csupa olyasmi, amit pillanatok alatt megtalál.

Egész úton arra a csodára gondolt, amit ma a kastély lakói megtapasztalhatnak. Álarcosbál lesz, hallotta, amikor az egyik lovag ezt mondta, miközben ő a lovát csutakolta. Amióta a kastélyban dolgozott rengeteg nagy estélyt adtak, de ennyire nagyot még soha. A fél országot meghívták, itt lesz mindenki, aki számít. Charlotte hercegnő tizennyolcadik születésnapja alkalmából adják a bált, de sokan azt rebesgetik, ennél többről van szó: a trónörökös ma választja ki jövendőbelijét.

Elton húsz éve született a kastély udvartartásába, de életében még egyetlen egyszer sem láthatta a hercegnőt. Elképzelni sem tudta, miért rejtegetik annyira a világ elől. Hihetetlen kíváncsi volt arra, hogyan is nézhet ki egy valódi hercegnő. Biztosan gyönyörű és kifinomult, és egy pillantást sem vet az olyan szolgákra, amilyen ő maga is. Mennyire szívesen nézné meg, milyen is egy álarcos bál! Milyen kíváncsi arra, Charlotte hercegnő kit választ!

És abban a pillanatban Elton fejében őrült ötlet kezdett körvonalazódni.