Cinderelton - 14. rész

Cinderelton - 14. rész

Charlotte

Charlotte remélte, hogy helyesen cselekszik. Végül arra jutott, hogy az összes férfi közül, aki szóba jöhetett a rablással kapcsolatban, Elton végig vele volt. Nem lehetett ő – szuggerálta magába a gondolatot, és kezdett egyre jobban megnyugodni.

– Ma éjjel megint bál lesz, kisasszony? – kérdezte meg végül Elton, arcán egyszerre tükröződött elszántság és lemondás.

– Igen.

– Valószínűleg az egyik kérője az elkövető, hercegnő. – Elton hangja bizonytalan volt, mintha félt volna, hogyan reagál a lány a bejelentésére.

– Tudom. Én is rögtön erre jutottam. – Charlotte felállt, és járkálni kezdett a szobában. – De fogalmam sincs, melyikük lehet.

– Egyikük sem volt... – Elton megköszörülte a torkát.

– Túlságosan tolakodó? – fejezte be helyette a lány. – Mindannyian a kegyeimbe akarnak férkőzni, ki így, ki úgy. De azt elmondhatom, hogy mind túlzásba viszik.

Elton a homlokát ráncolta, aztán újra kérdezett:

– Az a fekete hajú, pökhendi úr, aki azon a csodás arab telivéren érkezett...

– Walfor vikomtja?

– Nem tudom, hogy hívják – vallotta be Elton.

– Így elég nehéz lesz kideríteni, hogy melyikük lehetett.

Elton egyetértése jeléül hatalmasat sóhajtott.

– Ma vele ebédelek. És Pamshire grófjával. Ha valahogyan...

Charlotte elgondolkozott. Eltonnak ismernie kell minden szóba jöhető jelöltet, és tudnia kell minden mozdulatukról. Márpedig a legtöbben egész nap Charlotte nyomában járnak majd, hogy próbálják meggyőzni őt, hogy őket válassza. Valahogyan el kell érniük, hogy Elton is ott lehessen.

Aztán Charlotte-nak hirtelen eszébe jutott a megoldás, bármilyen zavarba ejtőnek is látszott.

– Ott kell lennie velem mindenhol, és az sem árt, ha nyíltan mernek beszélni Ön előtt. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha velük egyenrangúnak hiszik Önt.

Elton értetlenül nézett a hercegnőre.

– De hát nem vagyok az!

– Az lesz. Erre a két napra legalábbis.

– Tessék? – Elton annyira meglepődött, hogy még az illedelmes hangnemről is megfeledkezett, aznap már sokadszorra.

– Mostantól Ön egy az udvarlóim közül – felelte Charlotte, és felszegte a fejét.

Elton

Elton azt hitte, hogy rosszul hallott. Esküdni mert volna rá, hogy Charlotte azt mondta, hogy nemes lesz, és ami még ennél is képtelenebbül hangzott, az udvarlója.

– Azt hiszem, rosszul hallottam, hercegnő.

– Szerintem tökéletesen jól értette.

Elton továbbra sem akarta elhinni, hogy Charlotte hercegnő valóban azt mondta, amit.

– Nemes és udvarló? – nézett kétkedőn a lányra, és még mindig várta, hogy az kinevesse őt, amiért ilyesmit feltételez. De a hercegnő tökéletesen komoly maradt, sőt...

– Igen! Pompás ötlet! – Charlotte járkálni kezdett a helyiségben, és egyre lelkesebb lett, ahogy számba vette a terv előnyeit. – Már látták is tegnap a bálon, kitalálta a származását is. Egy kicsit még kiegészítjük a történetét, betanulja, és minden tökéletes lesz!

– Én erre nem vagyok alkalmas, hercegnő.

– Már hogyne lenne? Tegnap is sikerült.

– Tisztelettel emlékeztetném, hogy nagyon hamar rá is jött a dologra. Pocsék színész vagyok.

– Azért annyira nem volt szörnyű. Csak egy kis gyakorlásra van szükség. És szólnunk kell az inasnak, hogy szerezzen magának egy tisztességes cipőt, mert ebben nem jelenhet meg még egyszer. Rögtön elárulná magát. Új ruhára is szüksége lesz.

Elton alig bírta követni. Charlotte-ból csak úgy ömlött a szó, csak sorolta, hogy miket kell beszerezniük.

– Hercegnő, nekem nincs pénzem szabóra – szólalt meg Elton, amikor Charlotte elküldetett egyért.

Charlotte csak legyintett, és tovább sorolta a terve lépéseit.

Eltonnak nem volt szíve elmondani neki, hogy ez öngyilkosság. Charlotte most először tűnt lelkesnek, amióta találkoztak, és a tervezgetés lefoglalta annyira, hogy ne aggódjon minden pillanatban a szüleiért.

Úgyhogy nem szólalt meg, csak bólogatott, és nézte a hercegnőt. A hercegnő még most is, az aggodalom és a nagy felelősség terhe alatt, gyönyörű volt. De ami még ennél is többet jelentett Eltonnak: hiába tudta róla, hogy csupán istállófiú, Charlotte viselkedése nem változott meg vele szemben. Nem lett fennhéjázó vagy lenéző. Ugyanolyan volt, mint amikor azt hitte, Elton vele egyenrangú.

A fiú csodálta őt ezért. Közben pedig nem tudott nem arra gondolni, hogy két napig udvarolhat a lánynak. És bár tudta, az egész csak színjáték lesz, Elton elhatározta, hogy mindent belead majd.