Horoszkóp? Horrorszkóp!

Horoszkóp? Horrorszkóp!
Valóban üzennek a csillagok?

Napjainkban egyre nagyobb méreteket ölt a horoszkóp-mánia. Gyakran láthatunk csillagjegyes medálokat, pólókat, sőt még tetoválásokat is. Az, hogy az Internet tele van újabbnál újabb horoszkópokkal, nem meglepő. (Szemléltetésképpen a legnagyobb internetes kereső 4.030.000 találatot dob ki a horoszkóp kulcsszóra.) De lassan már olyan újság sincs, amiben nem találunk egy napi, heti vagy havi előrejelzést életünk történéseire, annak megfelelően, hogy az újság milyen gyakran jelenik meg. Már külön az ilyen jóslatokra specializálódott lapokat is találhatunk. A rádió- és televízió-csatornákon is megjelent az asztrológia. Mi, hétköznapi emberek pedig szorgosan olvassuk és hallgatjuk ezeket a kis „próféciákat” anélkül, hogy elgondolkoznánk: Vajon mennyi igazság van bennük?

Vegyünk csak egy hétköznapi példát! A napi horoszkóp szerint hétfőn a rákok összefutnak egy régi ismerőssel, az oroszlánok megtalálják a nagy őt, a kosokra pedig előléptetés vár. Tegyük fel, hogy hiszünk a jóslatnak. Rák csillagjegyűként elmegyünk dolgozni, megiszunk egy kávét, esetleg beülünk egy moziba, és végig azt várjuk, hogy az egyik sarokból előugorjon egy régi osztálytárs. Vagy kosok vagyunk. Besétálunk az irodába, és egész nap főnökünk ajtaját lessük, hogy mikor jelenti már be a nagy hírt. Ha pedig a nap végén úgy megyünk haza, hogy nem találkoztunk azzal a bizonyos ismerőssel, vagy nem léptünk feljebb munkahelyünk ranglétráján, csüggedten fekszünk le. Az igazi horoszkópfüggők bele sem gondolnak, hogy a napi előrejelzés szerint a világ minden oroszlánja rálel a nagy szerelemre, és minden kos csillagjegyű magasabb pozícióban indulhat másnap dolgozni. Tehát a horoszkópokról akár már egy nap alatt kiderülhet, hogy készítőjük valóban olvas a csillagok állásából, vagy a hasára üt, és kitalál valamit.

Tegyük fel, hogy ugyanezt a napi horoszkópot figyeljük egy teljes héten át. Sokszor előfordulnak óriási baklövések az összeállításukban. Egy idő után már nem lehet újat jósolni, hiszen minden létező magánéleti, karrierbeli és pénzügyi szerencsét és balszerencsét „megjósoltunk”. Ilyenkor fordulnak elő a legviccesebb esetek. Mondjuk hétfőn és csütörtökön is megtaláljuk a nagy őt, akivel leéljük az egész életünket. De ha már hétfőn megtaláltuk, akkor ki a csütörtöki?

A horoszkóp-mánia még akár szerelmi életünkbe is beszivároghat. Hogyan is maradhatnánk együtt párunkkal, aki egyébként nagyon kedves és szeretnivaló, de a csillagjegyünk alapján nem passzolunk hozzá? És mi történik akkor, ha egy családos horoszkópfüggő meghallja, hogy kedden szakít a párjával? Persze ezek szélsőséges esetek, és egy normális ember nem hagyja el a családját pár sor miatt, de azért elgondolkodtató.

Mostanában nagyon divatosak az éves előrejelzések is. Szilveszterkor minden újság ezekkel van tele, és a polcokról már-már ránk borulnak a kis horoszkóp-könyvecskék. Persze mindegyik szerencsét és jólétet jósol, hiszen ki akarna halálesetekről és pénztelenségről olvasni?

Ha valaki esetleg nem éri be a hagyományos horoszkóppal, az asztrológusok mindig gondoskodnak valami újdonságról. Kínai, indián, inka, egyiptomi és fahoroszkóp. Ezek már nem is kirívó esetek. Egy rendszeres horoszkópolvasó reflexből rávágja, hogy ő kecske a kínai szerint. De problémákba itt is ütközhetünk. Mi van akkor, ha a hagyományos csillagjegyünk szerint visszahúzódó, félénk személyiségünk van, a kínai szerint viszont bátrak és magabiztosak vagyunk? Skizofréniában szenvedünk?

Végül tegyük fel, hogy valaki valóban tud olvasni a csillagok állásából, és megmondja, mi vár ránk a közeli vagy a távoli jövőnkben. Felmerül a kérdés: tudunk- e változtatni rajta, vagy a végzet elkerülhetetlen? Ha az előbbi, akkor a jóslatnak mégsem volt igaza. Ha az utóbbi, és sorsunk már születésünkkor eldöntetett (hiszen a csillagok állásán nem tudunk változatni), mi értelme, ha előre ismerjük?

Hadd szögezzem le, hogy ez a cikk nem azért íródott, hogy kigúnyoljuk a horoszkópok íróit és olvasóit. Közel sem. Bevallom, én magam is rendszeresen figyelem, hogy mit üzennek(?) nekem a csillagok. Az író csupán arra kíván rávilágítani, hogy nem szabad alárendelni az életünket ezeknek a pár soros kis jóslatoknak.