Felhők között
Mónika Sándor, akit az egész világ az isteni tévé legnépszerűbb műsorának vezetőjeként ismert, most nagy fába vágta a fejszéjét. Az istenek eddig csak nevettek azon, ahogy a halandók egymást tépik – képletesen és szó szerint értve is.
Már hónapok óta küzdött ezért a témáért. Nem volt könnyű beszervezni a legnagyobb kutyákat a műsorba, de végül sikerült. Most pedig elégedetten, mégis izgalomról árulkodó, remegő hangon konferálta be a műsort.
- Mai első vendégem híres szoknyapecér, akinek a hódításaitól zeng a világ. Most azonban azért érkezik hozzánk, hogy bocsánatot kérjen minden botlásáért élete párjától. Köszöntöööm… Zeuszt!
Amint az utolsó szavak is elhagyták a száját, felcsendült a Kutless God of wonders című száma, és a lépcsőkön egy középkorú, szakállas alak jelent meg. Magas volt, határozott tartással, és egész lényéből sugárzott a felsőbbrendűség. Járása is arról árulkodott, hogy hozzászokott már a hatalomhoz. Lassan, tekintélyt parancsolón sétált a széke felé, még egy pillantásra sem méltatta a közönség sorai közt helyet foglaló halandókat.
- Zeusz, mint ahogy azt már hallhattuk, határozott szándékkal érkeztél hozzánk. Elmondanád, mi lenne ez?
- A feleségem kiengesztelése – zúgott a mély bariton, amitől a közönség rögtön haptákban állt, vagyis ült. Még fészkelődni sem mert senki, csak csöndben, hogy még a légyzümmögést is hallani lehetett, figyelték a parancsoló szavait.
- És miért kell őt kiengesztelned?
- Megcsaltam – felelte az isten. Sanyi ekkor már sejtette, hogy Zeusz tulajdonságainak hosszú listájára a szűkszavú is felkerülhet. Az egy-két szavas tőmondatok bármelyik riporter idegeit megtépázták volna, de a kibeszélő show-k királyát nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladja. Hiszen ő fakíroktól kezdve, a Piripócsról érkezett Manci néniig mindenkiből kiszedte, amit tudni akart.
- Mesélj nekünk erről kicsit bővebben! Hogy történt? Egyszeri botlás volt?
Zeusz egy ideig hallgatott, majd újra bizonyságot tett „szószátyár” alkatáról.
- Mindig csak egyszeri.
Erre a válaszra a közönség sem bírta már tovább, és még a legnagyobb önuralommal rendelkezők száján is megjelent egy apró mosoly, bár mentségükre szóljon, hogy rögtön el is tüntették.
- És mivel szeretnéd elnyerni a bocsánatát?
- Egy meglepetés műsorral.
- Szóval meglepetés műsorral. És mit láthatunk tőled? – kérdezte reménykedőn Sanyi. Erre már csak egy összetett mondattal tud válaszolni. Vagy legalábbis két tőmondattal.
- Meglepetés! – hangsúlyozta az isten, és hangja elárulta, többet nem hajlandó erről a témáról beszélni.
A showman ekkor már tudta, hogy eljött az ideje behívni a következő vendéget. És csak remélni tudta, hogy ő valamivel bőbeszédűbb lesz. Ehhez azonban még el kellett tűntetni Zeuszt, hogy senki ne láthassa. Rutinszerűen fordult a közönség felé, mint minden eddigi műsorban, hogy azok kiadják az utasítást. Ettől a mozdulattól újra energia és önbizalom szállt belé, és amikor meghallotta, hogy a közönség a szokásos szót skandálja, már kétsége sem volt afelől, hogy ez az adás igenis sikeres lesz.
- Falat! Falat! Falat! – hallotta meg, amire várt.
Felemelte kezét, benne a műsorvezetői rendet tartalmazó kis kártyával. A kártyával, aminek a sikert köszönhette. Több funkciója volt, és a kitalálót – talán még az istenek sem tudják, hogy pontosan kit is – csak áldani tudta érte. Egyrészt nagy izgalom esetén volt mit szorongatnia. Hiszen hogy nézett volna ki, ha a kérdezgetés közben a körmét rágja, vagy a kezét tördeli? Ez a kis kártya azonban mindent megoldott. Rajta volt ezenkívül a meghívott vendégek sorrendje, és néhány előre megírt kérdés, biztos, ami biztos alapon. De a legfontosabb funkciója mindig csak a műsornak ennél a pontjánál jött el.
És most itt volt az a pillanat. Sanyi magasba lendítette a kártyát, amiből hirtelen egy kisebb kenyérkockára emlékeztető dolog ugrott ki – csak egy dologban különbözött a kenyértől, hogy ezüstös fénye volt –, és Zeusz szájába repült. A Falat az isten szájában landolt, aki azon nyomban láthatatlan lett.
- Most következő vendégem mintafeleség és anya. Máris érkezik… HÉRA!
Hirtelen egy harmincas évei végén járó nő jelent meg, gyönyörű és érett. Sugárzott belőle a tapasztalt nők bölcsessége. Nagy, barna boci szemei voltak, hosszú szempillákkal, hosszú barna haját szoros kontyba tekerte.
- Héra. Te vagy a házasság és az anyaság istennője. Te magad is feleség, és anya vagy, jól tudom?
- Igen. Három gyermekünk van Zeusszal.
- Hogyan jellemeznéd a kapcsolatotokat? – kérdezte Sándor, és próbált finoman fogalmazni. Igaz, hogy nyílt titok volt, hogy Zeusz minden szabadidejében szoknyák után futkos, mégsem akarhatta magára haragítani az egyik legnagyobb istennőt.
- Mi vagyunk a világ legrégebbi párja, szóval azt hiszem, hogy ezt elég nehéz lenne megértenie másoknak.
A műsorvezető nem akarta tovább faggatni Hérát, inkább újra végigjátszották a láthatatlanná tevő procedúrát.
- Akkor most érkezzen valaki, aki az egész kapcsolatot kiránthatja ebből a harmóniából. IÓ!
Egy gyönyörű barna hajú teremtés jelent meg, aki megszeppenve állt meg a kijelölt helyen. Moccanni sem mert. Sándor már épp kérni akarta, hogy foglalja el a neki kijelölt ülőalkalmatosságot, ám hirtelen zöld fénysugár jelent meg. Fél másodperccel később pedig a lány eltűnt, és a helyén csak egy fehér üsző volt.
Sanyi nem tudta, mit kellene tennie. Kétsége sem volt afelől, hogy a zöld fénysugár Zeusztól érkezett, de ilyennel még nem volt dolga. Egy halandó sem változtathatja állattá a meghívott szeretőt.
Végül a probléma magától megoldódott. Hirtelen Zeusz és Héra is láthatóvá váltak, és látszott rajtuk, hogy egy kiadós veszekedés lesz a műsor vége. A műsorban ennek általában örültek volna, hiszen szórakoztató dolog nézni, ahogy két szerető egymásnak esik, és a másik haját tépik, de istenek esetében másra számíthat az ember. Valami sokkal veszélyesebbre.
- Zeusz, valamilyen meglepetés műsorral készültél a feleségednek, nem igaz? – igyekezett elterelni a figyelmet a stúdió bejárata előtt árválkodó négylábúról.
- Egy kis villámbemutatóra gondoltam – mondta Zeusz, és már elő is vett egy villámnak látszó tárgyat, amiből apró szikrák csaptak ki.
- Áh – sóhajtott Héra. – Már megint csak magadra gondolsz! Több ezer éve azt bámulom, ahogy a kis játékszereiddel hadonászol! Szerintem már nem tudsz újat mutatni.
Zeuszt láthatóan dühössé tette a megjegyzés, de most mégiscsak ő akart bocsánatot kérni, így inkább nem reagált felesége megjegyzésére. Mindenesetre a kezében tartott fényes valamiből egyre nagyobb szikrák törtek fel.
- Ha valóban bocsánatot akarsz kérni a kis nőcskéd miatt – folytatta az istennő –, akkor ennél többre van szükség. Egy ajándékra vágyom.
- Miféle ajándékra? – kérdezte a férj. Sándor már megszólalni sem mert, csak nézte, ahogy ezek ketten próbálnak dűlőre jutni.
- Szeretnék egy új házi kedvencet. Egy üszőre gondoltam… - mosolygott hamiskásan minden istennők feje.
Zeusz kétségbeesetten felnyögött.
- Aphrodité meg az ő drágalátos fia tehetnek róla! – zúgott az isteni kiáltás. Közben hallani lehetett, ahogyan egy mennydörgés töri meg a természet nyugalmát a stúdió falain kívül. – Mindig engem néznek ki maguknak. Nem elég, hogy a halandókat irányítják, még az én életembe is beleszólnak. El fogom venni attól a kis szárnyas fenevadtól azt az íjat.
Kíváncsi vagyok, akkor mihez kezd majd a kis pelusában!
Zeusz mondandója végén már egyenesen tombolt. A közönség szabály szerint remegett, és néhány másodperccel később már az egész épület is. Na nem azért, mert az is félt a főistentől – bár kétségtelen, hogy ha érzett volna bármit is, az most félelem lett volna.
Az ok az volt, hogy megérkezett a tengerek és a földrengések ura, aki igen hatásosra tervezte a bevonulását. Meg sem várta, hogy Sándorunk beinvitálja, utat tört magának. Szó szerint. A padló és a falak megrepedeztek, és a rés közöttük az isten minden lépésénél egyre nagyobb lett.
Poszeidón strandpapucsot, rövidnadrágot és hawaii mintás inget viselt. Ősz szakálla és szürkés haja ellenére fiatalosnak tűnt. Komoly volt, szeme sarkában mégis mosoly bujkált.
- Öcsém, ha szabad egy szóra! – szólította meg a dühöngő Zeuszt. – Nincs szükségünk újabb csetepatéra az Olümposzon – folytatta, és amikor befejezte kérdés nélkül leült, keresztbe tette lábait, és várakozón figyelt. Már nyíltan nevetett, és figyelte, ahogy testvére próbálja megoldani a bajt, amit okozott.
- Hát legyen! Tiéd az üsző – sóhajtott fel Zeusz lemondón, és lassan a székébe ereszkedett.
Héra hatalmasat kacagva ment oda az állathoz. Csettintésére hatalmas bögöly jelent meg, ami csipkedni kezdte. Újabb csettintésre mindkét állat eltűnt, Héra pedig elégedetten foglalta el újra a neki kijelölt széket.
Poszeidón hosszú haja közben hullámozni kezdett, mint a tenger, kezében pedig apró szigony jelent meg. Akkora volt csupán, mint egy fogpiszkáló. És pár másodperccel később az is kiderült, hogy nem csak méretben, funkcióban is megegyezett az előbb említett tárggyal. Miközben Sándor lassan próbált magához térni az igen megviselt stúdió közepén, Poszeidón ebédje maradékát próbálta eltűntetni tökéletes fogsorából.
- Következő vendégünk szembesíteni szeretné feleségét a ténnyel, hogy tud a házasságtörésről. Következzen Héphaisztosz!
Egy torz, púpos, alacsony és tömzsi istenség jelent meg a semmiből. Derekán öv lógott, rengeteg eszközzel, amiből a műsorvezető csupán a kalapácsot ismerte fel. Lassan sántikálva elindult a szék felé, és csak miután leült, lehetett szemügyre venni arcát is, amit eddig eltakart kócos, csimbókos haja. Az sem festett jobban, mint az isten bármelyik más porcikája.
- Nős vagy, igaz?
- A feleségem Aphrodité, a szépség istennője – felelte gondolkozás nélkül.
- És miért jöttél hozzánk?
- Szeretném, ha tudná, hogy tisztában vagyok vele, mit művel a hátam mögött.
- És mióta tudod, hogy megcsal?
- Azóta csal, mióta összeházasodtunk. Mindig is tudtam, de próbáltam nem tudomást venni róla. De már nem bírom tovább.
- Rendben, akkor most behívjuk, és elmondhatod neki, mit érzel. Jöjjön Aphrodité!
Ő is a semmiből jelent meg, de amint láthatóvá vált, senki sem tudott szóhoz jutni. Még maga a műsorvezető sem. Egyszerűen csodálatos volt. Hosszú szőke haja lágy hullámokban omlott alá, és egészen a fenekéig ért. Mélyen dekoltált, kicsit áttetsző ruhát viselt, ami sejtette minden tökéletes domborulatát. Szavakkal el sem mondható, milyen gyönyörű is volt. Kecsesen sétált a Héphaisztosz melletti székhez, mintha csak párnákon lépdelt volna.
Sándor nagyot nyelt, és végül csak minden erejét összeszedve tudott megszólalni.
- Aphrodité, azért hívtunk, mert a férjed szeretne mondani neked valamit.
Az istennő férje felé fordult, nem az arcán a kíváncsiság legkisebb jelei sem látszódtak. Mintha nem érdekelné, mit akar a férfi, csak kötelességből tenné, amit tesz. Valószínűleg így is volt.
- Tudom, hogy megcsalsz – mondta egyszerűen a férfi. A feleség szemei kitágultak, de egyáltalán nem tűnt úgy, mintha bűntudata lenne. A műsorvezetőhöz fordult, és próbálta tisztára mosni magát.
- Sándor, feleljen őszintén. Maga szerint lehetséges, hogy beérjem egy ilyen férjjel?
- Én… - A műsorvezető csak hebegett-habogott, válaszolni nem mert.
- Hibáztathat-e bárki, hogy rossz útra tévedtem, amikor egy ilyen férfihoz kényszerítettek? Engem, aki maga a szerelem, a szenvedély, a vágy és az érzékiség? Egy olyan istenhez, aki egész nap csak a vasat üti…
- Ööö… - Sándor még most sem tudott megszólalni. Inkább úgy döntött, behívja a szerelmi háromszög harmadik tagját is.
– Akkor következzék a szerető, Árész!
Közvetlenül Aphrodité széke mellett egy magas, izmos isten tűnt fel vértben. Kezében kardot tartott. Fensőségesen mosolygott, szégyentelenül Aphroditéhez sétált, és szenvedélyes csókot adott neki. Majd, mint aki jól végezte dolgát, leült, és tudomást sem vett a féltékeny férj gyilkos pillantásairól.
Mielőtt azonban Sándor bármit kérdezhetett volna tőle, elszabadult a pokol. Héphaisztosz valahonnan egy fém halászhálót varázsolt elő, amit feleségére és annak szeretőjére dobott. Árész próbálta a karddal kiszabadítani magukat, de a láncot Héphaisztosz maga kovácsolta, így semmilyen penge nem foghatott rajta. Minden isten egyszerre pattant fel. Zeusz próbálta kiszabadítani őket, Héra pedig büszkén nézte fiát, Héphaisztoszt. - Így jár, aki megsérti a házasság szentségét – gondolta.
A stúdióban villámok repkedtek, újra kezdődött a földrengés, és kitört a pánik. A közönség próbált menekülni, és lassan a stábtagok is úgy gondolták, jobb lesz a távozás hímes mezejére lépni. Szégyen a futás, de néha életmentő!
Sándor kétségbeesett kísérleteket tett rá, hogy lenyugtassa a vendégeket, de nem sikerült neki. Végül az egyik operatőr rohant hozzá, kezében kamerával.
- Sanyiiii! Saaanyiii! Gyere, mennünk kell!
Az említett profi lévén próbálta becsülettel lezárni a műsort, még így is.
- Kedves nézőink! Szemtanúi lehettek, hogy amint már mondtam, az istenek élete sem fenékig tejfel. – Közben a háttérben látszott, ahogy újabb istenek tűnnek fel, Apollón, Artemisz és Pallasz Athéné, és ők is beszállnak a csatába. – Már csak egy dologban reménykedhetünk: hogy vitáikat ezentúl nélkülünk, újra a felhők között oldják majd meg.
Vége
Sziasztok! Ezt a novellát amolyan paródiának szántam, gondolom rájöttetek, hogy melyik műsorok paródiájának. (Igen, a Mónika Show-ról és a Balázs Show-ról van szó, de több másik filmből is vannak poénok. Kíváncsi vagyok, rájöttök-e, melyikekből. :D) Nem gyakran írok ilyesmit, de azért remélem, tetszett.
Ami a görög mitológiát illeti, két fő történetet ragadtam ki belőle. Az egyik Ió és Zeusz története, a másik pedig az Aphrodité - Héphaisztosz - Árész szerelmi háromszög. Természetesen mindkettőt nagyon leegyszerűsítve tettem bele a novellába, és igyekeztem, hogy a történet azok számára is élvezhető legyen, akik nem szeretik a mítoszokat.
Mint tudjuk, az előbb említett két műsorban minden vendégnek van külön bevonuló zenéje. A novellába ezek közül csak Zeuszé került be, de gondoltam, a többiekére is kíváncsiak vagytok, már akinek megtaláltam a szerintem megfelelőt. Ezért itt vannak azok is, youtube linkkel együtt. :D
Zeusz zenéje: Kutless – God of wonders http://www.youtube.com/watch?v=34hUwLEEfhg
Héra zenéje: Rachel Proctor – Didn’t I http://www.youtube.com/watch?v=3akkfDcQmmU
Poszeidón zenéje: The little mermaid – Under the sea http://www.youtube.com/watch?v=BpqdexBnNkM
Héphaisztosz zenéje: Disturbed – Monster http://www.youtube.com/watch?v=ypfG9jwxXM4
Aphrodite zenéje: Roy Orbison – Pretty woman http://www.youtube.com/watch?v=mHPgco6GQk8
Árész zenéje: 30 seconds to Mars – This is war http://www.youtube.com/watch?v=4lryD0mx6xQ
Amor zenéje: Beatles – All you need is love http://www.youtube.com/watch?v=ydfH7iuLR0I
Sosem néztem sem a Mónika Show-t sem a Balázs show-t mert marhaságnak tartottam, de ez valami szenzációs volt! :D Sokat nevettem rajta! :D
VálaszTörlés