Csak barátok

„Aztán van egy egészen másfajta szerelem, a legkegyetlenebb fajta, amelyik szinte megöli áldozatait. Úgy hívják: viszonzatlan szerelem! Na, én ennek a szakértője vagyok.” – Holiday c. film

Csak barátok

– Menj csak, én elleszek itt! – mondom, de a szívem mást kiált.

– Biztos? – kérdezi, én pedig csak bólintok. Pedig legszívesebben azt kiáltanám: Nyisd már ki a szemed!

Mosolyog, felém hajol, puszit nyom a homlokomra, és már ott sincs, eltűnik a buli forgatagában.

Mindig ez a jelenet ismétlődik meg már évek óta. Bulizni megyünk, én ülök, és nézem ahogy táncol, közben pedig arra gondolok, mi lenne, ha ezúttal velem tenné?

A legjobb barátja vagyok. Mindent együtt csinálunk. Jobban ismerem bárki másnál, még önmagánál is. Tudom azt is, amit senki. Tudom, hogy amikor hazudik felhúzza az orrát, amikor pedig aggódik, többet pislog, mint egyébként. Ha izgul, ökölbe szorítja a kezét, és az ujjait húzkodja kézfeje bütykein. Valamilyen csoda folytán ez mindig megnyugtatja.

Ismertem mindenkit, akivel járt. Duplarandikra jártam vele, amikor nem akart egyedül menni. Tanácsokkal láttam el, amikor nem tudta, mit tegyen. És vérző szívvel, mosolyogva néztem a boldogságát.

Szerelembe esett, aztán összetört a szíve. Aztán megint szerelmes lett, és újra csalódott. Én pedig mindig ott voltam, az én vállamon sírt, és én voltam az, aki ilyenkor megnézte vele az összes nyálas filmet, amit a tékában talált.

A szerelmei jöttek, aztán hosszabb vagy rövidebb idő múlva el is tűntek. Csak én voltam állandó. Az én szerelmem mindig megmaradt, de soha nem vette észre. Én pedig nem merem elmondani neki, mert ez a kevés is több belőle, mint a semmi. És tudom, ha nem viszonozza az érzéseim, én pedig elmondom neki, semmi nem lesz a régi.

Így én vagyok a biztos pont az életében, akiben megbízhat, aki mindig mellette áll, történjen bármi.

Az italomért nyúlok. Fogalmam sincs, hogy mit rendelt nekem, mielőtt eltűnt, de remélem, valami töményet. Abban biztos vagyok, hogy ízleni fog. Pontosan tudja, mit szeretek.

Belekortyolok. Vodka-tonic. Tökéletes választás. Keserű, ahogy én is érzem magam. Mégis hűvös és frissítő, és édes ízt hagy maga után, ezért újra és újra kortyolni kell belőle. Pont, mint a kapcsolatunk.

Hirtelen meglátom a táncparketten, ahogy félelmetes energiával ropja az épp aktuális választottjával, akivel már egy hónapja randizgat. Nevet, boldognak látszik. Most épp ebben a fázisban van. És az, hogy boldog, valamennyire kárpótol. A kisördög pedig már a fülembe suttog, hogy ez sem tart sokáig, előbb-utóbb szakítani fognak. Mert ő nem való mellé. És akkor megint visszatér hozzám.

Egyszer csak abbahagyja a táncot, és felém sétál.

– Na? – kérdezem.

– Salátabárba akar menni.

– Hogy mi? Salátabárba? De hiszen te mindent utálsz, ami nem tocsog a zsírban vagy a cukorban! – mondom felháborodottan, mire széles vigyor jelenik meg az arcán.

– Túl jól ismersz!

– Igen, én ismerlek – hangsúlyozom ki, hátha rájön, hogy engem kellene választania. De ő csak átölel, majd mint mindig, a fülembe suttog, vagyis inkább üvölt, hogy a hangos zenétől halljam:

– Te vagy a legjobb barátom.

Felsóhajtok, és mosolygok.

– Igen, az vagyok.