Búcsúzunk az aprótól

Búcsúzunk az aprótól

Az apró fémpénzeket lehet szeretni, vagy nem szeretni. Sokan úgy vélik, az apró csak nehezék a pénztárcákban. Épp ezért, ha leejtenek egy egy- vagy kétforintost, még arra sem veszik a fáradságot, hogy lehajoljanak és felvegyék. Nekem ilyenkor mindig a jól ismert közmondás jut eszembe: Aki a kicsit nem becsüli… Persze lehet, hogy ezzel örömet okoznak azoknak, akik megtalálják, de sokszor előfordul, hogy az apró a csatornában vagy a föld mélyén végzi. A pénz gazdája pedig bele sem gondol, hogy az a pár forint, amit elejtett, sokaknak mennyit jelentene. Hosszú vívódás után végül a Magyar Nemzeti Bank úgy döntött, ennek így nincs értelme, és bevonja két legkisebb értékű érménket. Ennek a legtöbben örülnek, hiszen pénztárcájuk ezentúl pár dekával könnyebb lesz. Az érzelgősebbeknek azonban eszükbe jutnak a boldog emlékek: Amikor szüleik nekik ajándékozták a felesleges aprót, amikor perselyük végül megtelt az egy- és kétforintosokkal, és boldogan törték össze azt, megvéve belőle áhított játékukat. Még a jól ismert 999 forintos árakra is nosztalgiával emlékeznek, belegondolva, hogy az ártáblákon ezentúl a kevésbé ötletes 1000-es szám áll majd. Életünket valószínűleg tényleg könnyebbé teszi az aprópénztől való megszabadulás, de most utoljára még lehetőséget kapunk, hogy jó emlékeket őrizzünk róla. Az egész országban, beleértve iskolánkat jótékonysági kampányok indultak, hogy hasznosan szabadulhassunk meg az aprótól, segítséget nyújtva azoknak, akik igenis rászorulnak arra a pár forintra.